7 rossz szokás

A gyermek fejlődése során gyakran vesz fel "rossz szokásokat". Ennek kiváltó oka lehet, hogy valamiért nem érzi jól magát. A rossz szokások tulajdonképpen üzenetek a szülőnek. Érdemes tehát odafigyelni rájuk. Megszüntetésükben a türelem, a szeretet segíthet a legtöbbet. No meg az idő múlása.

1. Kiságyhoz ütögeti a fejét
Igen meglepő, de gyakori jelenség. A csecsemők 20 százalékánál láthatjuk. Jellemző, hogy 6 hónapos korban kezdődik, és 2-4 éves kor közt végződik. Senki sem tudja, miért van, de létezik néhány általános ok. Furcsán hangzik, de megnyugtatásképpen ütögetik fejüket a kiságy rácsaiba, némelyek még négykézlábra állva hintáznak is, hogy el tudjanak aludni. A bólogatás a fájdalomra is enyhítő hatással van. Gyakran megfigyelhetjük fogzásnál vagy fülfájás esetén. Néhány kisgyerek a hisztizés során is földhöz ütögeti a fejét, hogy levezesse indulatait, mivel szavakkal azokat még nem képes kifejezni. Előfordulhat akkor is, ha magára akarja vonni a figyelmet.

Ne szidjuk, ne büntessük meg érte! Még kicsi ahhoz, hogy a szokásain változtasson. Védjük meg a sérüléstől. Párnázzuk körbe a kiságyat, mert nekünk is jobb érzés, ha biztonságban tudjuk a kicsit. Időnként ellenőrizzük, hogy a kiságy rácsai nem lazultak-e ki! Mivel önszabályozó magatartás ritkán okoz sérülést, csak addig fokozza, amíg az nem fáj.

Ha naponta többször vagy folyamatosan veri a fejét a falba, a kiságy rácsaihoz vagy olyan erősen, hogy meg is sérti magát, komolyabb ok is lehet a háttérben (szellemi fogyatékosság, autizmus).

2. Körömrágás
Ha a kisgyerek rágja a körmét, akkor legtöbbször fél valamitől. De más okok miatt is rághatja a körmét. Kíváncsiságból vagy unalomból, hogy levezesse a feszültséget, vagy egyszerűen rossz szokásból. A rossz szokások között ez fordul elő leggyakrabban, és ez az, ami a legtöbbször felnőttkorra is megmarad.

Foglaljuk le a kezét. Adjunk neki gyűszűbábot, sípoló labdát, formálható játékot, hogy azzal foglalkozzon. Vágjuk mindig rövidre a körmét, hogy ne essen kísértésbe. A legjobb, ha nem veszünk róla tudomást, mert ez a cselekvés nem tudatos, amíg nem hívjuk fel rá a figyelmét.

Figyeljük meg, mert néha a körömrágás, különösen, ha más rossz szokásokkal társul, feszültség jele lehet. Ha olyan intenzíven rágja a körmét, hogy megsérti a körömágyat, véreznek az ujjai (mellé még tépi a haját), beszéljünk a gyermekorvossal.

3. Orrtúrás
Miért alakul ki? Mert kéznél van... A kisgyerek kíváncsi vagy unatkozik, de történhet stressz levezetés miatt is. Gyakori allergiás, orrfolyós gyerekeknél is, mert állandóan az az érzésük, hogy tele van az orruk. Ha a szobában száraz a levegő, kiszárad az orrnyálkahártya, ez is az orrpiszkálásra késztetheti. Ilyenkor a levegő párásítása vagy a konyhasóoldatos orrszpré segíthet.

Tanítsuk meg, hogyan kell orrot fújni a zsebkendőbe. A körömrágással ellentétben az orrtúrást nem szokták a gyerekek felnőttkorig folytatni. Általában maguktól is leszoknak róla, mert már nem olyan érdekes, és a többiek csúfolják érte.

4. Ujjszopás
Megnyugtatóan hat a csecsemőkre, már a méhben gyakorolta és tökéletesítette. Az ujját veszi igénybe, ha fáradt, beteg, unatkozik vagy nagy akadályokkal kell megküzdenie (bölcsőde, óvoda). Ezt használja elalváskor is. Ne aggódjunk, bár az eszünkbe jut, mi lesz a kicsi fogaival, állkapcsával, beszédével. A legutóbbi vizsgálatok szerint 5 éves korig biztonsággal szophatják ujjukat. Ez az a kor, amikor kezdenek előbújni a maradó fogaik. Szakemberek szerint a szopás intenzitása és a nyelv ereje befolyásolja a fogak állását, és teszi szükségessé a fogszabályzó viselését.

Figyeljük meg, milyen módszert használ, s ha kell, korábban, 4 éves korig próbáljuk leszoktatni róla. Persze többnyire magától elmúlik.

5. Fogcsikorgatás
Érdekes szokás, vannak, akik sose csikorgatnak, vannak, akik csak egy ideig - fogváltáskor, ha a kétféle fogtípus nem illeszkedik össze -, másokat egész életükben végigkísér. Felnőtteknél általában a stressz váltja ki, a kisgyerekeknél úgy tűnik, inkább hozzá akarnak szokni az új szenzációhoz, hogy kinőttek a fogaik. A csikorgató kisgyerek éjjel és nappal is csikorgatja fogait, de a szülők inkább az éjszakait szokták észrevenni, mert alváskor jobban összeszorítják állcsontjaikat, s így jobban hallatszik.

Nem kezelik a fogorvosok a gyerekkori fogcsikorgatást, mert a tejfogak úgyis hamar kihullanak. A fogcsikorgás elmúlik, amikor a gyerek hozzászokik az újonnan kinőtt fogakhoz.

6. Cumizás
Babakorban a cumizás természetes dolog. Megnyugtatja a kicsiket, biztonságérzést ad egészen a kisgyermekkor végéig. A cumi tehát átmeneti tárgy, amely átsegíti a csecsemőt az új, szokatlan helyzeteken. Ne vegyünk róla tudomást! Ahogy nő a baba, a szopási reflexek egyre renyhébbek lesznek, egyre kevésbé igényli a dudlit vagy az ujjait, és magától leszokik róluk. Amint megtanul hatásosabban együttműködni vagy kommunikálni velünk (kb. 3 éves korra), elhagyja a cumit is.

Tartsuk be a higiénés szabályokat. Tanítsuk meg, ha leejti a cumit, meg kell mosni, hogy nem szabad kölcsönadni másoknak. Néha ellenőrizzük, nem sérült-e a cumi, mert a leszakadt darabkák a torkán akadhatnak. Tereljük el a figyelmét, ugyanis a kisgyerek már csak unalomból és rossz szokásból cumizik. Vannak kisgyerekek, akik a biztonságérzés keresése miatt dudliznak. Ha úgy látjuk, hogy fél, aggódik, segítsünk neki megfogalmazni, hogy mi bántja. És biztosítsuk szeretetünkről öleléssel és puszikkal.

7. Dadogás
A kisgyerek tele van kérdésekkel. Ahogy megtanulja, hogyan öntheti a gondolatait szavakba, eleinte sok hibát ejt, tele lehet a beszéde szünetekkel, nyögésekkel. Gyakrabban fordul elő, ha fáradt, izgatott vagy szomorú. Ez teljesen normális jelenség és hamarosan ki is növi.

A valódi dadogás a kisgyerekek 5 százalékát érinti csak. Ilyenkor az első hangot hosszan mondja: például: sssssikerül vagy ismételgeti. Lehet, hogy beszédre nyitja a száját, de elakad mielőtt bármilyen hangot is kiejtett volna. Ezzel egyidejűleg látjuk az arcán és állkapcsán a feszültséget, szemével is hirtelen félrenéz. A dadogásnak az értelmi képességekhez semmi köze, és nem feltétlenül pszichológiai probléma áll a háttérben. A feszültség, a megrázkódtatások (költözés, új közösség) ronthatják a dadogást, de nem ezek váltják ki. Hogyan segíthetnénk gyermekünknek?

Várjunk. Akkor dadognak a kisgyerekek, de a felnőttek is, ha izgatottak, mérgesek, rosszul érzik magukat vagy kimerültek. Ha a kicsi csak ilyen esetekben dadog, s csak enyhén, ne aggódjunk, mert kinövi, ahogy belejön a beszédbe. Súlyosabb esetekben viszont mielőbb kezdjük el a beszédterápiát.