Van-e még tekintélye a szülőnek?

Az ezredfordulóig a hagyományos családmodell számos válságot élt meg az elmúlt évtizedekben. De újra és újra felülkerekedett a józan ész, s a divatok, a mozgalmak, a trendek elmúltával ismét a bevált családforma vette át a főszerepet, s napjainkig a magas válási arányok ellenére is kikezdhetetlennek tűnt a tekintély működése. Az új évezred küszöbén azonban minden eddiginél nagyobb veszély fenyeget: a felnövekvő kamaszok életformája, gondolkodásmódja, követendő példaképeik, erkölcsi normáik egyre inkább eltérnek a szüleikétől,s a hagyományos "irányítók" /szülő, iskola, tömegszervezetek/ szerepét is mindinkább a média, a haveri kör és a reklám vesz át.   Családi tűzfészkek Az ötvenes-hatvanas években, a kezdődő nagy kamaszlázadások idején is még az volt a jellemző, hogy a serdülők zárt közösségekben, családi-, rokoni-, vallási-, iskolai- mintákat követve nőttek fel, s egyéb összehasonlítási lehetőségek híján sokáig a szülőknek is abszolút tekintélyük volt a gyerekeik előtt. Napjainkban - úgy tűnik - ez az életforma, ez az együttélési forma mindinkább a múlté. A gyerekek irányított vagy irányítható közösségi élete a minimálisra csökkent, de közülük már nagyon sokan - a túlterhelt szülőkhöz hasonlóan - a családi otthont is csaknem szállodaként lakják. Egyéb elfoglaltságaik miatt szinte csak enni, aludni, átöltözni járnak haza. De ha otthon is tartózkodnak, többnyire a többi családtagtól félrevonulva töltik az idejüket. A felmérések szerint egyre több lakásban van a gyerekeknek saját szobájuk, ahol tanulással, videózással, internetezéssel, zenehallgatással, olvasással töltik az idejüket, s a szülőkkel, akik "ezerrel hajtanak" alig-alig érintkeznek. Ha valami gondjuk van, azt is inkább a haverokkal beszélik meg. A szülők többsége egyelőre zavarodottan reagál erre a szokatlan viselkedésre, hiszen nemcsak azt látja, hogy növekvő veszélyek /drogok, AIDS, bűnözés/ leselkednek gyermekére, de azt is, hogy érdemben nem tud semmit tenni ellene, mert magzata nem hallgat rá. Ráadásul a szülői tekintély nevében sem léphet fel, mert a szülői tekintély a múlté. Sokan a tekintély helyreállítása érdekében erőszakhoz folyamodnak, s a szülő - gyerek közötti veszekedések állandósulnak. Az ilyen "keménykedés" pedig még inkább elmérgesíti a családon belüli ellentéteket. A gyereket pedig hazudozásra, csalásra és más stiklikre kényszerítheti. A gyereknevelés tíz parancsolata Szakemberek a viták, az erőszakos fellépés helyett a szülőknek más megoldásokat ajánlanak. l. Fogadja el a gyermekét olyannak, amilyen, ne igyekezzen őt a saját képmására formálni! 2. Ne akarja a saját csalódásait és balsikereit kerülő úton - gyermeke közreműködésével - kárpótolni! 3. Nyugodtan cselekedjen az alábbi jelmondat alapján: "A gyerekemnek legyen jobb sorsa, mint amilyen az enyém volt." De ne feledje eközben: nem mindig az a jobb, amit Ön annak tart! 4. Engedje meg a gyermekének, hogy néha hibát kövessen el! 5. Sose alkalmazzon erőszakot, verést, amikor a gyermeke már amúgy is szükséghelyzetben van! 6. Örüljön, amikor gyermeke sikert aratott, de tartson vele a hullámvölgyek idején is! 7. Ne ítélje el eleve gyermekének azt a magatartását, amelyet Ön nem ért meg! 8. Igyekezzék mindig saját életével szemléltetni, amit egyszer majd ő is továbbadhat gyermekének! Ne féljen bevallani a saját hibáit sem! 9. Gyermekéhez fűződő kapcsolata fontosabb, mint bármilyen "teljesítmény", amelyet az iskolában vagy másutt elér! 1o. Ha gyermekével beszélget, ne számon kérjen, ne faggassa, hanem érdeklődjön! Hagyja, hogy gyermeke arról beszéljen, ami őt foglalkoztatja! A pofon nem segít Nagyon sok családban azonban ezeket a tanácsokat nem veszik figyelembe, s - többek között ez is döntően szerepet játszik abban, hogy az egyre inkább terjedő ifjúsági bűnözés hátterében szinte minden esetben kommunikációra képtelen, szétesett családok állnak. A szülők nem tudják, vagy nem akarják megérteni gyermekük új igényeit, életvitelét, gondolkodásmódját, s ideges, türelmetlen reakcióikkal még inkább "elvadítják", nem ritkán eltaszítják maguktól a gyerekeiket. Az ilyen konfliktusok után a bátrabbak a haveri körben keresnek "megértést", de nagyon sokan otthon, magukba zárkózva "tüntetnek" a szülői önkény ellen. A legújabb kutatások szerint a szülői nevelésnek sokkal kisebb befolyása van a gyerekekre, mint azt gondolták! Sőt, akadnak olyan pszichológusok, akik egyenesen azt állítják, hogy a mai családmodellekben a szülők akár kicserélhetők is lehetnének! Az állítás legharcosabb képviselője, Judith Rich Harris pszichológus, aki szerint napjainkban túlértékeljük a szülők befolyását a gyerekek személyiségére, viselkedésére. Harris szerint a fiatalok életében egyrészt a barátok, az iskolai osztálytársak, az un. "utcasarki társadalom", másrészt az öröklött gének játsszák a főszerepet. Az öröklött gének szerepe A pszichológus szerint az ezredforduló egyik - a jövőre nézve társadalmi szempontból döntő fejleménye, hogy a szülők szerepe gyakorlatilag a nemi aktus után lezárul, s egyre inkább elhanyagolhatóvá válik. Harris meghökkentő kijelentését David Rowe magatartás-kutató is megerősíti, aki genetika és szocializáció című könyvében azt írja: "A családi környezet befolyása a gyermek fejlődésére lényegesen kisebb, mint azt sok ember gondolná." Harris és Rowe álláspontját természetesen világszerte óriási felháborodás kíséri, téziseiket nagyon sokan vitatják, de a tudományos kutatások egyre több elgondolkodtató eredménnyel szolgálnak. Így például olyan egypetéjű ikrek körében végeztek felméréseket, akiket születésük után szétválasztottak, s eltérő családi környezetben nevelkedtek fel. A kutatók azt feltételezték, hogy a testvérek alapvetően különbözni fognak. Ezzel szemben megdöbbentő hasonlóságokat találtak a viselkedésükben, az ízlésükben, a gondolkodásmódjukban, az intelligenciájukban. Vagyis, esetükben az öröklött genetikai kód, s nem a környezet, a neveltetés, stb. bizonyult dominánsnak. Egy másik kísérletben azonos családi környezetben nevelkedett ikreket vizsgáltak, akiknek viszont eltérő volt a baráti körük, az iskolai környezetük. Kiderült, hogy az ő viselkedésükre, értékítéletükre, szokásaikra, nyelvhasználatukra, stb. döntően rányomta a bélyegét az a miliő, ahol az otthonon kívüli idejüket eltöltötték. Így otthon azokkal a szülőkkel, akik nem fogadták el ezeket a "külső normákat", állandóan konfliktusban éltek, azokkal viszont, akik tudomásul vették, hogy az otthonnak immár az utca, a haveri kör "diktál", a fiatalok egészen jól kijöttek. A "piszkos anyagiak" befolyása Mindezek alapján egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyitott, modern, fogyasztói társadalomban a hagyományos családmodell már nem működik, s nem is működhet - konfliktusok nélkül. Szakvélemények szerint egyedül az anyagi függőség szab némi gátat a gyerekek pszichológiai és konzumterrorjának, amellyel szemben a szülők - egyelőre - védtelenek. S hogy mennyire aktuális ez a probléma bizonyítja, hogy a Gátat kell szabni a gyerekeknek című könyvet világszerte milliós példányszámban kapkodták el a tanácstalan szülők. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy a tabudöntögető mű Magyarországon is bestseller volna! Az más kérdés, hogy a jelenség leírásán és elemzésén túl a szerzőnek nincs csodareceptje a probléma megoldására. Ez már valóban az új évezred egyik nagy kihívása lesz.

 vissza a főoldalra