A játék komoly dolog!

Sok szülő úgy gondolja, hogy a játék csak szórakozást jelent a gyermekek számára. Hányszor mondjuk mi magunk is, hogy “A gyerek csak játszik”. Pedig itt sokkal többről van szó. Azt is lehetne mondani, hogy a játék létfontosságú a gyermek fejlődéséhez, talán még az olvasás, az írás és a számolás megtanulásánál is fontosabb! A játék szerepe Tulajdonképpen a játéknak alapvető szerepe van a szociális, érzelmi, nyelvi és értelmi képességek fejlődésében, elősegíti a gyermek világgal kapcsolatos ismereteinek megszerzését olyan összetett dolgokról, mint a méret, az alak, a gravitáció, a tömeg, a merevség és a rugalmasság. Látnunk kell azt, hogy ez a tanulás már a születést követő korai hónapokban elkezdődik. A játék hozzájárul a finom és a nagy motorikus képességek fejlődéséhez is, és erősíti a mászáshoz, a járáshoz és a nehéz tárgyak emeléséhez szükséges izmokat. A tárgyak tulajdonságainak felfedezésén kívül a játék fejleszti a leleményességet, a képzelőerőt, a kreativitást és a problémamegoldó képességet. Lélegzetelállító élményt adhat az, amikor megfigyeljük egy fiatal gyermek játékának bonyolultságát. A játék nélkülözhetetlen az értelmi és testi fejlődéshez, és segít a gyermeknek a világ megértésében. De talán feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan tud két, autónak képzelt és autóhanggal kísért, kocka tologatása hozzájárulni ahhoz, hogy létrejöjjenek a gyermek agyában a fontos, hosszan tartó kapcsolatok? Talán még soha nem gondoltunk arra, hogy a játéknak egy ilyen fontos funkciója is van. Vizsgáljuk meg a játékot, és nézzük meg, mi is az alapja ezeknek a látszólag haszontalan tevékenységeknek, melyekben a gyerekek életük első éveiben olyan nagyon el tudnak mélyedni. Mikortól játszik a gyermek? Néha elég nehéz éles különbséget tenni a játék és a felfedezés között, például amikor a kisbaba játékait egymás után többször ledobja az etetőszékéből a földre. Ilyenkor játszik, anyját bosszantja vagy esetleg a gravitációval kísérletezik? Valószínűleg a három dologról egyszerre van szó, de a játéknak annyira fontos szerepe van a fejlődésben, hogy ebből a szempontból egy tevékenységnél sem szabad elfeledkezni. Attól függően, hogy hogyan definiáljuk a játékot, ez körülbelül a harmadik hónap környékén kezdődik, amikor is a kisbaba órákon keresztül próbálgatja az előtte függő tárgyakat megütögetni, illetve amikor megpróbálja megfogni lábujjait. Ezek a látszólag haszontalan tevékenységek hozzájárulnak a kéz-szem koordináció fejlődéséhez és új kapcsolatokat hoznak létre a kisbaba agyában a vizuális kéregnek és a motorikus kéregnek nevezett területek között. Az agy egyes területein belül, illetve a közöttük lévő kapcsolatok létfontosságúak a fejlődés szempontjából. A játékon keresztül a gyermekek kis fizikusokká válnak, felfedezik a tárgyak súlya, mérete és alakja közötti különbségeket, és azt is, hogy kemény felülethez dobva milyen hangot adnak. Érdemes időt fordítani arra, hogy megfigyeljük, milyen erősen tud összpontosítani, és milyen kitartóan próbál egy-egy új tárgyat megfogni. Vegyük észre arcán az örömöt, amikor végre sikerül valamit -még ha pillanatokra is- megfognia. A siker felett érzett öröm következtében endorfin nevű anyag szabadul fel agyában, mely a nyugalom és az elégedettség érzetét kelti benne. A szerepjáték A pszichológusok gyakran két játéktípust különböztetnek meg: a funkcionális és a szerepjátékot. A funkcionális játéknál a gyerekek a játékokat azok elsődleges céljaikra használják, pl. a függő tárgyakat megfogják, a labdát gurítják, tornyokat és hidakat építenek. A szerepjáték azonban sokkal érdekesebb. Itt nemcsak arról van szó, hogy a gyermek kitalál egy történetet a hídhoz vagy a toronyhoz, hanem kb. 18 hónapos korától kezdve már az eredeti rendeletetésüktől eltérő dolgokra használja a tárgyakat. Például a banánt telefonként használja, és egy részletes, kitalált beszélgetést fog vele lefolytatni. Vagy olyat játszik, hogy egyik ujja egy kutya, egy másik pedig egy macska, és a két ujj „beszélget” egymással. Hogyan képes egy gyermek arra, hogy az egyik tárggyal helyettesíti a másikat, vagy hogy teljesen színlelt beszélgetéseket folytat, miközben nincs semmi a kezében? A pszichológusok úgy gondolják, hogy ez igen nagy fejlődést jelent a gyermek kognitív képességeinek fejlődésében: kialakul ugyanis a szimbolikus gondolkodás. Nézzük csak meg a banán és a telefon példáját! Először is, miután a gyermek észleli a két tárgy formája közötti hasonlóságot, teljesen félre kell tennie az agyában az igazi banánról meglévő ismereteit (hogy például a banán ehető, hogy nem ad hangot stb.), és a kezében lévő banánt átmenetileg felruházza a telefontról már meglévő ismereteivel (a telefon csörög, a telefonon keresztül beszélni tudunk valakivel, aki nincs jelen). Itt a gyermeknek az a képessége a lényeges, hogy agyában létre tud hozni egy új, de ideiglenes, elképzelt megjelenítést, amit el kell választania az agyában már meglévő, a tényleges világra vonatkozó képzeteitől. És ettől a pillanattól kezdve, már az általa, a gondolataiban megteremtett „mintha” világban tud élni: a banán egy telefon. A játék közben a gyermek nem fogja megenni a banánt, hiszen azt most a telefonnak használja. A szerepjáték közben sem fogja emlékezetéből kitörölni a tárgy igazi tulajdonságait (azaz, amit az igazi banánról tud), hiszen amikor a játékot befejezi, akkor azonnal meghámozza és megeszi. Egyes pszichológusok úgy vélik, hogy a szerepjáték „mintha” világa fontos előzménye annak, hogy az idősebb gyermekek megértik az olyan feltételezett állítások jelentését, mint pl. „ha a kutyának lenne szárnya, akkor tudna repülni”. A gyermek agyában összetett, dinamikus szellemi tevékenységre van szükség ahhoz, hogy el tudjon játszani egy látszólag egyszerű szerepjátékot. A szerepjáték a második életév folyamán jelenik meg, de gyakran még az ötödik évig, vagy még tovább is eltart. E játék jelentősége az agynak a szerepjáték létrehozásához szükséges szellemi tevékenységeiben rejlik: a gyermeknek a gondolataiban kell megjelenítenie a különböző főhősöket és tárgyakat, és emlékezetében kell tartani a rájuk ruházott szerepeket. Ez fontos gyakorlást jelent a serényen dolgozó emlékezet számára. Ha a gyermek például két egyforma babával játszik, s úgy dönt, hogy az egyik az anya és a másik a kisbaba, vagy amikor egy gyöngyszem a csokoládé, s egy fakocka pedig a busz, amint ezeket a szerepeket megalkotta, ezekre a játék teljes ideje alatt emlékeznie kell. Ez nem egyszerű feladat egy pici gyermek számára, mivel a használt tárgyak gyakran egyáltalán nem hasonlítanak azokra, melyeket most szimbolikusan képviselnek. Két-két és fél éves kortól kezdve a gyermekek a játék folyamán gyakran egyfolytában mesélnek: vagy kitalálnak valamit képzelőerejük segítségével, vagy újra eljátszanak egy-egy olyan eseményt, melynek megértése számukra nehéz volt, vagy amely érzelmeiket nagyon felkavarta. Amikor megfigyeljük ezeket a látszólag haszontalan játékokat, érdemes odafigyelni a gyermek, maga elé motyogott, kitalált történeteire. Ne felejtsük el, hogy ez óriási kihívást jelent a gyermek emlékezete, fantáziája és beszéde számára. Vajon tudtuk-e ezelőtt, hogy a gyermekek a beszéd két különböző formáját használják játék közben?! Egy Amerikában elvégzett érdekes tanulmány során, rejtett módon figyeltek meg szerepjátékokat játszó gyermekcsoportokat és az általuk mondottakat rögzítették. A kutatás megmutatta, hogy a gyermekek ugyanazt a jelentést két különböző módon közölték, attól függően, hogy a szerepet maguk játszották-e az adott helyzetben, vagy pedig csak kommentálták az eseményt. Például más igealakot használtak akkor, ha a játékban résztvevő egyik szereplő nevében beszéltek: „Most el fogok menni a parkba.”, de amikor egy rövid időre kiléptek a szituációból, hogy azt kommentálni tudják, akkor egy másik igealakot használtak egy hasonló jelentés közlésére („Most a másik babát veszem el, így apa haza tud jönni.) Miután a kutatók e különbség állandó meglétét tapasztalták, arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek különféle nyelvi formákat használnak -ugyanazon jelentések kifejezésére- világosan jelezve azt, hogy mikor vannak benne a szerepjátékban és mikor lépnek ki belőle. Ez nagyon pontosan mutatja azt, hogyan jelzik a gyermekek nyelvi szempontból, hogy éppen egy szerepjátékban vannak benne, ahol meg lehet sérteni a valóság korlátait, korlátozásait, és be lehet lépni a játék általuk megalkotott világába. A színlelt helyzetek során az emberek tudnak repülni, a madarak beszélni, a ceruzát meg lehet főzni és meg lehet enni, a nem létező vizet ki lehet önteni a kancsóból és a szívószálat jelentő vonalzóval lassan meg lehet inni. Képzeljük el, hogyan kell a gyermek agyának zsonglőrködnie ezekkel az új, ideiglenes gondolati megjelenítésekkel úgy, hogy közben ne rontsa el a tényleges világgal kapcsolatos, már meglévő képzeteit? . A szerepjátékok lehetőségei szinte határtalanok. Soha ne minősítsük a gyermek játékát butaságnak. A gyermeket egy színdarabíróhoz lehetne hasonlítani, aki kitalálja és részeire bontja a cselekményt, közben különböző szerepeket játszik el, és ezáltal képzelőereje és intelligenciája többszörösen is fejlődik. A játék szerepe az érzelmi fejlődésben Nem szabad lebecsülni a játéknak az érzelmi fejlődésben betöltött szerepét sem. A gyermekek gyakran kerülnek szembe nehéz problémákkal, mint amilyen például egy testvér születése, melyet egy szerepjáték biztonságos körülményei között saját kis világában fel tudnak dolgozni. A gyermekekkel foglalkozó terapeuták is gyakran alkalmazzák a játékot, traumát elszenvedett gyermekeknél. Szülőként is gyakran többet megtudhatunk gyermekünk félelmeiről, ha megfigyeljük játékát, mintha közvetlen kérdéseket teszünk fel. Ne kérdezzük tőle, hogy nyugtalan-e valami miatt, hiszen ekkor szavakkal kellene kifejeznie érzéseit, - és ez a fejlődésének ebben a szakaszában még meghaladja képességeit. Mélyebb érzelmeit, érzéseit könnyebben megismerhetjük akkor, ha alaposan megfigyeljük, hogyan játszik. A dühöt és a féltékenységet lehet csökkenteni, ha a gyermek babákkal játssza el ezeket a helyzeteket. Ezért kistestvér születése előtt jó ötlet venni egy csecsemő formájú játék babát. Ne szidjuk le a kisgyermeket, ha kiabál a babával vagy megüti. Ez egészséges jele annak, hogy új érzéseit próbálja megérteni és kezelni, miközben áthelyezi félelmeit saját, képzelt világába, távol az igazi világtól és az igazi kisbabától. A gyerekek a játék segítségével tapasztalják meg a társadalmi szokásokat is. Babákkal játszanak el társadalmi-drámai szerepeket, például a tanár, a mozdonyvezető, az anya, az apa, a kisbaba és a rendőr szerepét, a legkülönfélébb módokon, így megismerik a szerepek közötti különbségeket és fokozatosan megértik helyüket egyre táguló világukban. Ezért ha legközelebb gyermekünket egy olyan játékban látjuk, amit korábban „csak haszontalannak” tekintettünk, akkor próbáljuk őt más szemszögből nézni és gondoljunk azokra a értelmi kapcsolatokra, melyek éppen akkor jönnek létre gyorsan fejlődő agyában!

 vissza a főoldalra